Menu

Pécsi Országos Színházi Találkozó: az Erdély-Tündérkert felemás sikere

nobanner

Idén 15. alkalommal rendezték meg a Pécsi Országos Színházi Találkozót, a POSZT-ot, amelyre a legjobb 14 előadás került be idén a szakmai zsűri döntése alapján.  Móricz Zsigmond Erdély-Tündérkertjét a Miskolci Nemzeti Színház előadásában láthatták az érdeklődők, amely egyesek szerint nagy sikert aratott, míg mások szerint teljes kudarc volt.

Az egyik internetes híroldal akképpen jellemezte az előadás sikerét, hogy még a csillár is majdnem rászakadt a színészekre, olyan nagy tapsot és hujjogatást kaptak az előadás után, míg egy másik kritika szerint, mely szintén az interneten olvasható, egyenesen bukásnak titulálja az eseményt.

A darabot 235 előadásból választották ki, Keszég László rendezte, Ari-Nagy Barbara dolgozta át színpadra. A POSZT a hazai színjátszás legrangosabb eseményének számít, így hát nagy kitüntetés, ha egy-egy színdarab itt is bemutatásra kerül. A darab Móricz regénytrilógiájának első részéből készült, mivel mindhárom rész feldolgozása túl hosszú lett volna a színpadon.

Az előadás nagy tetszést váltott ki a pécsi közönségből, a történelmi dráma hatalmas siker lett Pécsen, noha Miskolcon nem volt ekkora sikere. Annak ellenére sem, hogy Miskolcon minden adott volt a technikai elemek teljes színrevitelére, ezek fő alapköve a forgó színpad volt, a darab technikája erre lett felépítve, Miskolcon ugyanis a forgószínpad több sebességgel mozog, így ritmusa meghatározó a darabban. Pécsen ezzel szemben, ahol ugyancsak van mozgószínpad, csak egyféle mozgásra képes, és viszonylag ez is lassúnak mondható. Ugyan a közönség mindebből nem vett sokat észre, ám a színészeket és valószínűleg az összhatást is zavarta a csekélyebb technikai megoldás.

További kritikaként merült föl, hogy a darab az eredeti színpadon sokkal változatosabb világítástechnikai megoldásokkal került bemutatásra, míg Pécsen nem tudták olyan minőségben megvilágítani a színészeket.

Kritikusok többen bírálták magát a darabot is, ám a rendező, Keszég László erre úgy reagált, hogy a darab célja volt az ország kettéosztottságára való rávilágítás, mely folyamatosan jellemző a Mohács utáni időszakokra.

Móricz történetében két történelmi hős, Báthory Gábor és Bethlen Gábor egymást keresztező útja körül rajzolódik ki a 1600-as évek Erdélye. Míg Báthory történetében a magasból a mélybe tart az út, addig Bethlené a mélyből emelkedik fölfelé, ám a történetben sokáig csak háttérként jelenik meg Báthory tündöklésében. Móricz bátor államférfiként ábrázolja Báthoryt, aki arra hivatott, hogy kiverje a törököt Erdélyből és egész Európából. Legalábbis Móricz szerint. Ebből a tervből azonban semmi nem valósul meg, sőt saját maga is romlásba dől. Ennek oka részben a féktelensége: a mértéktelen ivás és a nők, részben korlátozott lehetőségei és tehetetlensége. Ő tehát saját gyengeségeinek áldozatává válik.

Vele szemben Bethlen Gábor ábrázolása éppen Báthory tulajdonságainak az ellentéte. Bethlen egy egységes Erdélyről álmodozik, aki szövetséget épít szomszédaival, és a törökök hatalmát megtöri, egy igazi Tündérkertet épít Erdélyben. Ez az álom azonban álom maradt, Bethlen megalkuszik, szerinte kicsi az ország, ezért nem lehetnek nagyratörő álmai. Sorsát Báthoryé mellett szürkének és szegényesnek érzi. A második és harmadik köteteben Bethlen egyedül marad, így ezekben a részekben előtérbe kerül a férfi és a nő sorsa, a férj és a feleség vitája. Móricz a negyedik kötetben szerette volna Bethlen és Erdély sorsát „rendezni”, ám erre már nem kerülhetett sor.

(Kép forrása: jegy.hu)

Leave a Comment

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>